Az első poszt címe életem egyik korszakának a végére és egy újnak a kezdetére utal. Mint említettem, már évek óta érdekelt a fotózás. Kezdetben nem is gondoltam volna, hogy egyszer komolyabb szándékok vezérelnek majd. Azt éreztem, hogy jó dolog, amit csinálok, leköt, feltölt, kifejez. Ha az embert megkérdezik, hogy milyen jó tulajdonságokat tud magáról mondani, akkor elképzelhető, hogy csak hosszas gondolkodás után tud véleményt alkotni saját magáról. Kritizálni mennyivel könnyebb, igaz? Így vagyok ezzel én is, azonban egy pozitív dolgot biztosan rá tudok vágni erre a kérdésre: "Kreatív vagyok!". Ez az, amit az évek során felfedeztem magamban, és amire aztán büszke is vagyok. Merthogy ez az én "szupererőm". Szándékosan fejeztem így magam. Hisz ha ismered Oravecz Nóra motiváló könyveit, blogját, talán Neked is ismerős lehet ez a kifejezés. Tehát kreativitásom vitt rá arra az útra, amin jelenleg is haladok, és ahol most el is érkeztem egy mérföldkőhöz. Ez pedig nem más, mint a fotós vizsga, ami után bátrabban állíthatom magamról, hogy fotós vagyok/leszek. Na persze ez csak a kezdet és rengeteget kell dolgoznom még azért, hogy igazi szakmabeli lehessek. Emlékszem, hogy az igazi mély víz számomra az első esküvő volt, amin fotózhattam. Itt ismerkedtem meg egy úriemberrel, aki régóta űzi a szakmát, hogy így fejezzem ki magam. A nap folyamán próbáltam magamba szívni minden tapasztalatot és tudást mellette, hogy utána ennyivel is gazdagabb legyek. És egy beszélgetés maradt meg bennem leginkább, ami most ide és az egész pályafutásomhoz kapcsolódik. Hogy ki mennyire tiszteli ezt a szakmát és ezt a világot. Én akkor fogadtam meg, hogy az út során azon leszek, hogy minél inkább kiérdemeljem a "Fotós" megnevezést. Szóval itt tartok most, elvégeztem három tanfolyamot, megcsináltam egy vizsgát és nemsokára közeleg életem első hivatalos kiállítása és Fotóssá avatása.
Mindezt azért írtam le, hogy picit megismerj engem és a céljaimat. Maga a blog elindítása is már régóta érlelődött bennem, viszont eddig nem volt hozzá bátorságom, önbizalmam. Most azonban az első célom megvalósítása után úgy gondoltam, hogy itt az idő meglépni ezt is. Ennek célja pedig nem más, mint hogy a képeimet minél többen megismerjék és a mögöttük húzódó történeteket, tapasztalatokat is. Nem nagy szavakat és nem is érzelmeket írtam mert bízom benne, hogy azt a látvánnyal képes leszek elérni. Ha életem során csak egy képem is lesz, ami gazdagabbá tesz valakit érzelmileg, már megérte elindulni. Szóval minden fotózás, élmény, és képkészítés után szeretném Neked elmesélni a tapasztalataimat, élményeimet, ezzel is kiélve kreativitásomat, amivel akár még segíteni is tudok.
Köszönöm, hogy itt vagy és bízom benne, gyakran jársz majd felém! :)
